Mérges növények
Írta: Kubinyi Ágoston
1842

VADÓCZ. (Lolium).

3 himes, 2 nős. Füzére összetett, lapos, 2 soros; gerincze kigyosan hajtogatott, fogas; füzérkéi sok viráguak, váltogatók, éllel a' gerinczre feküsznek; minden füzérkét a' külső élen egy tagból álló, és szabadult hegyű csészepolyva takar. 

Széditő vadócz.

(L. temulentum, Taumel-Lolch. Tollkorn. Opilec).

Gyökere 1 nyári; szalma szára 2 – 3 láb magas, felül érdes; levelei szálas láncsásak; érdeskék, hüvelyezők, füzérkéi 5 –  9 virágóak, körkörösek, kalászosak, a' csésze polyvával csaknem egyenlök. Terem az őszi és leginkább tavaszi veteményekben, kivált soványabb telken. Május és junius hónapokban virágzik.

Ezen káros és veszedelmes növény' magva, ha a' buza, rozs, árpa vagy zab közé keveredik 's e'kép lisztté öröltetvén kenyérnek vagy tésztás ételnek készittetik, kábito erejénél fogva az emberben szédülést, fejfájást, hányást, reszketést, dühösséget, szélhüdést, negy elgyengülést, végtére mély álmot, sőt gyakran halált is okoz. – Ellenszerül legjobb hánytatót használni, később vizzel kevert eczetet, olajat vagy édes tejet. Szintén igen ajánltatik ollyan kenyérevés után, mellyben sok széditő vadócz volt, a' savanyú káposzta. – Az ebből készült liszt barna, vizzel  keverve habzik 's tésztája rosz és nem kél, a' kenyér pedig sötét-kék és keserédes.

Ártalmasságáról több szomorú példa van.

Két paraszt nejével 's egy vén asszonynyal 5 font zabkenyeret ettek, mellybe széditö vadóczmag volt keverve. Két óra mulva nagy fejfájásrul panaszkodtak, kivált a1 homlokcsontban; fejöket szédülés fogta el, mire szeneik elött sötéstséget láttak; füleik zúgtak; nyalvök anyira reszketett, hogy rendesen nem beszélhettek, nyelniek pedig nem lehetett; gyomorfájást, émelygést, vizelletre-hajtást éreztek, mire egész testben reszketés, hideg izzadás és tagok' fájdalma fogván őket, néhány óra után mély állomba merültek.

Minden káros hatásának daczára némelly roszlekü ser- és pálinkafőzők készakarva keverik a' gabona közé hogy az által seröket és pálinkájokat részegitőbb erejüvé tegyék, melly rosz tettet méltó keményen megbüntetni.

Gyakrabban tapasztaltatik e' növény' magva' bódító ereje a' marhánál, kivált lovaknál, ha leginkább nagy mennyiségben a' zabban találtatik. A1 lovaknál csirát (Koller), vakságot, 's egyéb nyavalyákat okoz.

Ismervén e' szerint ezen veszedelmes növény' hatását, szükség, hogy az ugar' sokszori szántása, a' gabonának tisztára kirostálása által irtassék ki. Ha pedig ez sem használna, legtanácsosabb az ollyan földbe, mellyben igen elhatalmazott, kolompért ültetni, legalább 3 évig, mellynek gyakori kapáltatása által bizonyosan kivesz.

Páter Béla
A széditő vadóczról.

A széditő vadócz (Lolium temulentum L.) az egyetlen pázsitféle növény (Graminea), mely mérges hatásu s azért kiválóan leköti a gazda figyelmét. Külsejére nézve igen hasonlít a közönséges vagy évelő vadóczhoz, vagyis angol perjéhez (Lolium perenne L.), s úgy, mint ez, az is a valódi füzérpázsitok közé tartozik, de különbözik amattól, hogy a széditő vadócz füzérkéin a füzérkét támasztó polyva sokkal hosszabb, mint a füzérke; a toklászok szálkásak s a szálkák hosszabbak a toklászoknál. Míg az évelő vadócz bokrosodik és sőrő levélcsokrot, gyepet képez, addig a széditıő vadócz csak egy évig tart, gyepet nem létesít és csak egy-két füzért viselő szárat hajt. A széditő vadócz azáltal is különbözik az évelő vadócztól, hogy rendesen magasabbra nő és érdes szőrü, s míg az évelő vadócz egyike a legkitünőbb takarmánynövényeknek, addig a széditő vadócz igen veszedelmes gyom a vetés között és a réten is.

A széditő vadócz már idıszámitásunk elején rosz hírben állott, mert már a szentirásban is fel van jegyezve e gyom ártalmas volta: „Midőn az emberek aludtak, ellenség jőve s gyomot vetett a búza közé;” mely gyom alatt a Palaestinában már akkoriban is ismert széditő vadóczot értették, melyet görögül zizaniának neveztek.

A széditő vadóczot az ó-korban korcsbúzának (Brandkorn, Bastardweizen) nevezték, mivel azt hitték, hogy a gabona változott át e gyommá. A széditő vadócz igen terhes gyom a gabonanövények között s kivált az árpa között található leggyakrabban. Néha évekig nem akadunk rá s pár év mulva egyszerre tömegesen találjuk; így péld. ezidén igen nagy mennyiségben bukkantam rá, holott több éven keresztül hiába kerestem ugyanezen helyen. E rohamos fellépése adott okot azon balhiedelemre, hogy a gabona változott át vadóczczá; igazi oka pedig abban van, hogy a vadócz magja évekig heverhet a földben és mégis megtartja csirázóképességét; ha azután szántás által a föld felszintes rétegébe kerül és ha bő esőzések állnak be, akkor kihajt a mag s a vetés tele van vadóczczal.

A széditő vadócz kétszeresen káros: egyrészt azért, mert elnyomja a vetést, de másrészt azért is káros, sőt veszedelmessé is válhatik, mert mérges, innét a neve „széditő” vadócz. De a levele és szára magában véve nem mérges, azt megehetik állataink, sıt állitólag a magképzés előtt lekaszált füvét kedvelik is az állatok. A vadócz mérges része a magja, mely apró búzaszemhez hasonló.

Ha a széditő vadócz magja a gabonával megőröltetik, akkor a lisztet egészségtelenné teszi. Az ilyen lisztet fel lehet ismerni, ha borszeszszel kezeljük és felkavarjuk, akkor a gyanus liszt zöldes színt és kellemetlen összehuzó ízt kap. Ha tehát a lisztbe kerül a széditö vadócz magja, akkor az emberre válhatik ártalmassá. Egyes népek, így a vendek, Gmelin szerint a széditő vadócz magjait a sörbe teszik, melynek ez igen erős bóditó hatást kölcsönöz. Állitólag a sörárpa közé is keverik a vadócz magjait, hogy a sör annál bóditóbban hasson. Azt is mondták, hogy a széditő vadócz a szemnek különösen ártalmas, de e nézet nem bizonyult valónak. Azonban az ember életét mégsem veszélyezteti e gyom oly mérvben, mint házi állatainkét, melyeknek takarmánya közé a széditő vadócz magja került. Némelyik ugyan kétségbe vonják mérgezıő hatását, de mások megint határozottan kimutatták házi állatoknak vadócz okozta mérgezését.

Gmelin 1779-ben irja, hogy a széditő vadócz bóditóan hat, főfájást, szédülést okoz, álmot hoz, hányásra ingerel, keléseket, köszvényt, bénulást okoz s a gyomornak hirtelen és túlságos összehuzódása által hirtelen halált okozhat. A széditő vadócz állitólag a katonaság között fellépett ragálynak is volt már az okozója.

Hasonlóan ir a széditő vadócz hatásáról Teindl is, s azt irja 1827-ben, hogy ha sok kerül ezen magból a zab közé, akkor a lovak megcsirásodnak, elbutulnak.

Lovaknak széditő vadócz okozta mérgezéséről több adatot találunk az irodalomban följegyezve. Így 1878-ben egy németországi földbirtokosnak két lova döglött meg felismerhetı ok nélkül; az 1878/79-ki télen szintén kettő, míg e birtokos többi lova mind betegeskedett. Mindezen esetekben ugyanazok a tünetek mutatkoztak, s amint az állatorvosi szemle constatálta, a baj oka a széna közé kevert nagyobb mennyiségü széditő vadócz volt. Mind a két év bővelkedett esőben és azért a vadócz fejőıdésére alkalmas volt.

Másik esetet említ Jessen:  Holsteinben pár évvel azelőtt Wolff nevü állatorvos elé a környékről egy beteg lovat vezettek, melyen a széditő vadócz okozta mérgezés tünetei voltak észrevehetők; bizonyos idő mulva azonban, más takarmánynyal tartva, kilábolt a bajból, ellenben az odahaza maradt két ló, melyeken e baj hevesebben fellépett, rövid idő mulva elpusztult. A feltakarmányozott szénában tényleg nagymennyiségü széditő vadócz találtatott.

Sőt nemcsak lovaknak ilyetén való megmérgezéséről, hanem sertéseknek megmérgezése is fel van jegyezve az irodalomban. Sertések, melyek főtt árpával takarmányoztattak, melybe sok széditő vadócz volt keverve, szintén áldozatul estek e bajnak.

Rosenkranz észlelte; hogy négy lova, melyet három hónapig oly zabbal abrakoltatott, melyhez ⅛ rész vadóczmag kevertetett, szédülési rohamokat kapott, melyek azonnal megszüntek, amint e takarmányozással felhagyott.

A jelen év kiválóan kedvezett a széditő vadócz tenyészésének, azért ügyeljünk a takarmányozásnál!

Ami a széditő vadócz irtását illeti, erre nézve a leghatásosabb eljárás az, ha meggátoljuk a magképzést, és másodszor, ha tiszta vetőmagot használunk. A vetőmagot rostálás által megtisztíthatjuk e gyomtól, de a kirostált magvakat legjobb elégetni péld. sütőkemenczében, mert a trágyába kerülve, ott is soká őrzi meg csirázóképességét. Ha a széditő vadócz takarmánynövények között nő, akkor azt magképzése előtt kaszáljuk, mert ekkor a vadócz még kár nélkül feltakarmányozható, még nem mérges, míg ha később kaszálnók azt, akkor nyernénk talán a takarmány mennyiségében, de a vadóczczal veszélyeztetnők állataink egészségét.

 Mezőgazdasági szemle. Havi folyóirat. VI. évfolyam. Magyar-Óvár, 1888. évi október hó. X. füzet